Az Alpine A390 nem egy szokványos prémium elektromos SUV. Olyan területeken nyújt kiemelkedő teljesítményt, ahol egy ekkora autótól nem feltétlenül várnánk: élvezetes vezetni, nagyon gyors, és a formaterve is egyedi a sok hasonló kinézetű rivális között.
Ugyanakkor nem a legpraktikusabb családi autó, és a belső tér minősége sem mindenhol éri el azt a prémium szintet, amit ezért az árért sokan elvárnának.
A sportos vezetést kedvelők valószínűleg szívesen elfogadják ezeket a kompromisszumokat, mert cserébe egy rendkívül izgalmas autót kapnak. A családos vásárlók viszont nehezebben igazolhatják a választását, még akkor is, ha vonzza őket az Alpine különlegessége.
Mindenesetre figyelemre méltó, hogy az Alpine képes volt egy közel 2 tonnás elektromos SUV-t készíteni, amely még mindig emlékeztet a márka legendás sportautójára, az Alpine A110-re.
Az A390 az Alpine első elektromos SUV-ja. Körülbelül 4,6 méter hosszú, ötüléses, és egy nagy teljesítményű elektromos hajtásláncot kapott. A formája valahol az SUV, a kupé és az ötajtós fastback között helyezkedik el. Az Alpine ezt a kategóriát egyszerűen „sport fastbacknek” nevezi.
A technikai alapok elsőre talán csalódást okozhatnak a márka rajongóinak. Az A110 egy teljesen egyedi alumínium platformra épült, míg az A390 számos alkatrészt oszt meg a Renault Scenic és a Nissan Ariya modellekkel.
Az Alpine azonban korábban is bizonyította, hogy hétköznapi Renault-alapokból is tud különleges autókat készíteni. Jó példa erre az Alpine A290, amely a Renault 5 alapjaira épül.
Az A390 nem egyszerűen egy átmatricázott Renault. A mérnökök jelentősen átdolgozták az alapokat.
Az elektromos motorokat saját fejlesztésként készítették, és az A390 az egyetlen hárommotoros elektromos autó 100 000 font alatti árkategóriában.
A 89 kWh-s akkumulátor szintén egyedi fejlesztésű, és elegendő kapacitást biztosít ahhoz, hogy a hatótáv versenyképes legyen.
A futóművet is jelentősen módosították:
teljesen új hátsó futóműrész,
alumínium felfüggesztési elemek a kisebb tömeg érdekében,
speciális hidraulikus ütközők a jobb úttartásért.
A tesztelők a GT és a GTS változatokat is kipróbálták.
Az autó öt vezetési módot kínál:
Save (takarékos mód)
Normal
Sport
Perso (egyéni beállítások)
Track (pályahasználatra)
Ezeket a kormányon található gombbal lehet kiválasztani.
A kormányon van egy piros „OV” (Overtake) gomb is. Ez egy előzési rásegítő funkció. Ha a vezető lenyomja, az autó akár 10 másodpercig extra teljesítményt ad a normál gázpedál használata mellett. Ezután körülbelül 30 másodpercig töltődik újra a rendszer.
Az Alpine az A390-et úgy jellemzi, mint egy „öltönybe bújtatott versenyautót”, és a tesztelők szerint ez nem túlzás.
Az autó meglepően könnyednek és agilisnak érződik vezetés közben. Sokkal játékosabb, mint például a Porsche Macan Electric, és különösen élvezetes a kanyargós utakon.
A vezetési élményből jól látszik, hogy ugyanaz a mérnöki szemlélet áll mögötte, mint az A110 esetében, még ha teljesen más típusú autóról is van szó.
A hátsó tengelyen két külön elektromos motor található. Ezek nemcsak nagyobb teljesítményt biztosítanak, hanem külön-külön tudják szabályozni a két hátsó kerékre jutó nyomatékot. Ez jelentősen javítja a kanyarodási képességeket és a stabilitást.
Az első motorral együtt a teljesítmény:
A390 GT: 400 lóerő (395 bhp)
A390 GTS: 470 lóerő (464 bhp)
A nyomaték:
GT: 650 Nm
GTS: 808 Nm
Különösen a GTS nyomatéka számít rendkívül magas értéknek.
Papíron a teljesítmény önmagában nem tűnik forradalminak, de az, ahogyan az autó ezt az erőt az útra viszi, különlegessé teszi a vezetési élményt.
Más elektromos autók is használnak nyomatékvektorozó rendszereket, például a Porsche Macan Turbo Electric vagy a Polestar 3, de a tesztelők szerint az Alpine hárommotoros rendszere gyorsabban és pontosabban reagál.